Hang (nyelvtan)

Ez a szakasz nem egyértelmű idézési stílusú. A felhasznált hivatkozások más vagy következetes idézési és lábjegyzetelési stílussal egyértelműbbé tehetők. (2021. január) (Learn how and when to remove this template message)

• Mandarin aktív mondat a)

Ez a ba szerkezet a mandarinban az aktív hangnak a passzív hanggal való közvetlen szembenállása is (i. m.azaz Ba szerkezet (= aktív hang) vs. Bei szerkezet (= passzív hang)).

A következő b) mondat ellentétben áll az a) mondattal.

b)

• Mandarin aktív mondat b)

(Megjegyzés: mind az a), mind a b) a Her, O. alapján készült. (2009))

Passzív hang a mandarinbanSzerkesztés

A mandarinhoz hasonló témaprominens nyelvek általában nem használják olyan gyakran a passzív hangot. Általában a mandarin régen leginkább a középhang használatával elemezhető, de a mandarinul beszélők a fedőnévi 被 (bèi) használatával és a szokásos szórend átrendezésével passzív hangot is konstruálhatnak. Például ez a mondat aktív hang használatával:

(Megjegyzés: Az első sor hagyományos kínai, míg a második egyszerűsített kínai)

megfelel a következő mondat passzív hang használatával. Vegyük észre, hogy az ágensmondat opcionális.

Mellett a 是 (shì) “lenni” segédige hozzáadásával a passzív hangot gyakran használják a szereplő személyének hangsúlyozására. Ez a példa a kutyára helyezi a hangsúlyt, feltehetően valamilyen más állattal szemben:

A mandarinban is van tárgyragos passzívum, amely a tárgyat és a témát (többnyire a tárgy birtokosát) is tartalmazza:

被 (bèi) mint passzív jelző viszonylag új adalék a nyelvben, amelyet a 20. század eleji nyelvi reformok részeként vezettek be, amelyek olyan nemspecifikus névmásokat is bevezettek, mint a 他>她 és a 你>妳, és amelyek a kínai nyelv teljes romanizálására irányuló kísérletekben csúcsosodtak ki. A mandarinban van egy tipikus passzív szerkezet, nevezetesen a Bei szerkezet. Általában az eredmény, az irány, a hely, a gyakoriság, az időtartam, a mód és a megjelenés jelölésére használják. Az angolhoz hasonlóan a Bei-konstrukció is elemezhető A-mozgással, amely helyileg korlátozott. A Bei-mondat alanya a kiegészítő mondatban szerepel, ahol a “passzivált” tárgy az igét irányítja. Klasszikusan a 被 adversatív hangulatot jelölt, jelezve, hogy valami rossz történt. A következő mondat még ma is tökéletesen elfogadható a beszédben:

A Bei-konstrukció újabb fejlődése

A közelmúltban több szintaktológus vizsgálta a passzív hangot a mandarinban. Felfedezték, hogy a passzív hang a mandarinban erősen függ a mondat kontextusától, nem pedig a nyelvtani formáktól, ezért a passzív hang lehet jelölt (pl. a legszélesebb körben használt passzív jelzővel: Bei 被 ) vagy nem jelölt (lásd az alábbi “Fiktív passzív” részt) mind beszédben, mind írásban. Azokat a mondatokat, amelyek passzívumjelölővel rendelkeznek, hosszú passzívumnak, míg a passzívumjelölőt nem igénylő mondatokat rövid passzívumnak nevezzük.

Itt vannak példák a hosszú passzívumra és a rövid passzívumra:

a) A hosszú passzívum: Bei NP-VP

b) A rövid passzívum: Bei VP

(Megjegyzés: mindkét példa a Huang, C. J., & Liu, N. (2014))

A fenti példákból láthatjuk, hogy a hosszú passzívum és a rövid passzívum közötti különbség attól függ, hogy az ágensmondat szerepel-e vagy sem.

A régi kínaiban nem használták gyakran, de a modern kínaiban széles körben használják. A Bei-konstrukció megjelenése azt jelzi, hogy a modern kínai a változás új ciklusán megy keresztül. A régi kínai jelentősen szintetikus volt, és fokozatosan átváltott az analitikusra. Később a fejlődése a Tang-Song dinasztiák alatt érte el a csúcspontját. Napjainkban a modern kínai főleg analitikus, de a szintézis felé mutató előremutató tendenciát is mutat. Íme néhány újabb elmélet, amelyet a szintaktikusok javasoltak.

Ting elmélete (1998)Edit

Ting (1998) azt javasolta, hogy a Bei igeként viselkedik, és ez eddig széles körben elfogadott. Ting azt állította, hogy a Bei konstrukciót nem egységesen használják minden passzív kontextusban a mandarinban. Inkább háromféle Bei-mondatot kell bevezetni. A fő különbségtétel az A-mozgás és a lexikális passzív összetett igékben fedezhető fel. Bizonyos mértékig az elméletét Yip et al. (2016) is alátámasztotta, ahol szintén a mandarin passzívum három különböző formáját javasolták. Ting állításait a posztverbális nyílt pronominális tárgy, a szelekció lokalitásának, a suo(所) partikula előfordulásának a Bei-konstrukcióban való vizsgálatára, valamint a Bei-V összetételen belüli határozószó (= társige) beavatkozására alapozta. Úgy vélte, hogy a Bei-konstrukció három típusban jelenik meg, közülük kettő különböző szelekciós tulajdonságokkal rendelkezik, a másik pedig lexikailag származtatott Bei-V összetétel.

Itt egy példa egy olyan mondat bemutatására, amelynek alanya és tárgya különböző szelekciós tulajdonságokkal rendelkezik:

1 ]]]

(Ez a példa Ting, J. (1998) alapján készült)

Huang és Liu elmélete (2014)Edit

Huang és Liu (2014) szerint a Bei-konstrukció nem egy speciális konstrukció, amely az intranzitív igék passzivizálását foglalja magában. Úgy vélik, hogy ami passzivizálódik, az nem maga a VP (a Bei-VP konstrukcióban), hanem valójában egy nullkönnyű ige egy kauzatív, putatív vagy aktivitás predikátummal, amely a VP-t komplementumként vagy adjunktumként veszi fel. Elemzésük szerint a Bei-VP konstrukcióban a VP-rész a kategóriateremtő könnyű igével való egyeztetési kapcsolat révén szerzi meg kategorikus tulajdonságát, és ennek a könnyű igének a komplementumaként vagy adjunktusaként szolgál. Ami megkülönbözteti a többi konstrukciótól, az az, hogy nem rendelkezik nyelvtani aktív forrással (megjegyzés: a nulla könnyű igei szerkezetek bőségesen előfordulnak az ókínai nyelvben). ennek a konstrukciónak a feje egy nulla könnyű ige, amelynek szemantikája a CAUSE és a DO, több okozó vagy végrehajtó eseményre utalva. Huang és Liu elmélete a Bei-konstrukcióról meg tudja magyarázni a Bei használatát mind a modern kínaiban, mind a régi kínaiban.

Yip elmélete (2016)

Yip et al. (2016) szerint a passzív hangban három forma létezik a hangnemtől és a hangsúlytól függően. Ezek a fiktív passzívum, a formális passzívum és a lexikális passzívum.

Fiktív passzívumSzerkesztés

Nincs szükség formális passzívumjelölőre, és expozíciós hangnemet hordoz. Ez a passzív hang leggyakoribb formája a mandarinban, és rendkívül köznyelvi. A passzív jelző a fiktív passzívumban kizárt, mert a mondat a hallgató józan eszére vagy a világról való tudására támaszkodik. Így ez a passzív hang implicit módon fejeződik ki. Továbbá a fiktív passzív mondatok pozitív vagy negatív jelentéstartalmat is képviselhetnek.

Íme egy példa a fiktív passzívumra:

• Mandarin fiktív passzívum

A mandarinban más szólamokban általában a “tárgy + tranzitív ige” szerkezetet használják. A “tárgy + magyarázó megjegyzés” azonban a fiktív passzívum általános szerkezete. A mondatban nincs felszíni passzív jelző, de a mögöttes jelentés mégis passzív hangot hordoz.

A fiktív passzív tagadása hasonló az angol tagadáshoz. Mindkettő a “mei(you)没(有)” negátor hozzáadásával érhető el közvetlenül az átmenő ige előtt. A negációban ugyanis a “le” szóra már nincs szükség a mondatban.

Itt egy példa a fiktív passzívum tagadására:

• Mandarin negatív fiktív passzívum

(Megjegyzés: Mindkét példa Yip et al. alapján készült. (2016), 13. fejezet)

A fiktív passzívumban jelenlévő tárgyak többsége élettelen tárgy, mert kétértelműség keletkezhet, ha ezekben a mondatokban élettelen tárgyakat használunk. E probléma elkerülése érdekében formális vagy lexikális passzív jelzőt vezetünk be a mondatba.

Formális passzívSzerkesztés

A formális passzív jelzőt “bei”-ként vezetjük be, és általában elbeszélő hangnemben szerepel. Általában egy már megtörtént esemény elbeszéléseként vagy leírásaként használják. Ezen kívül a formális passzív mondat csak negatív jelentéstartalmat képviselhet, különben nem grammatikus. Mind informális, mind formális kontextusban használható.

Itt egy példa a formális passzívumra:

• Mandarin formális passzívum

(Megjegyzés: a példa Yip et al. (2016) 13. fejezetéből származik)

A formális passzívumnak van egy feltűnő sajátossága, ami megkülönbözteti a passzívumok más formáitól. A formális passzívum úgy jelenik meg, hogy a “bei” mint társige szerepel a mondatban, és formális passzívumjelölőként viselkedik. A “bei” jelzi, hogy a mondat alanya a cselekvés címzettje. A cselekvés kezdeményezője általában a “bei” után jelenik meg. Ez a kezdeményező azonban lehet nyílt (ki nem mondott), rejtett (felfedett) vagy homályos.

Itt van néhány példa a kezdeményezők különböző identitásainak bemutatására:

a) Kijelentetlen identitás:

b) Azonosság homályos:

c) A kezdeményező felfedte:

(Megjegyzés: Ezek a Yip et al. (2016) 13. fejezet, 253. o. alapján készültek)

Bár a leggyakoribb formális passzív jelző a “bei”, helyettesíthető a rang让, jiao教, gei给 stb. is. A kezdeményező személyazonossága vagy nyílt, vagy homályos. A “Bei” nem használható imperatívuszokban, de más formális passzívumjelölők használhatók a köznyelvben.

Lexikai passzívumSzerkesztés

Nincs formális passzívumjelölő, de a passzív hangot egy olyan ige vezeti be, amely az alanyt jelzi a cselekvés címzettjeként, majd az igét egy tárgy követi. Az irodalmi jelentése nagyon hasonlít az angol fordított mondatokhoz. Általában formális hangnemet jelent. Gyakori jelzők egy sor ige, mint a dedao得到, shoudao受到, zaodao遭到 (a lexikális passzívumban leggyakrabban használt három ige) stb.

Itt egy példa a lexikális passzívumra:

• Mandarin lexikális passzívum

(Megjegyzés: a példa a Yip et al. alapján készült. (2016), 13. fejezet)

A lexikális passzívum szintaktikai szerkezete SVO:

S = a cselekvés címzettje

V = ‘fogadó’ ige

O = valaki más által kezdeményezett cselekvés

Attribútum O = kezdeményező

A szemantikai képlet: címzett + ige + kezdeményező + nominalizált ige. (A nominalizált igéhez további kiegészítés nem megengedett.)

A nominális és formális passzívumokban a hangsúly a cselekvés eredményén van, de a lexikális passzívum esetében a hangsúly eltolódott, és a végrehajtott cselekvés mértékét hangsúlyozza. Más szóval a hangsúly a kezdeményezőre és a nominalizált igére helyeződik.

Középhang a mandarinbanSzerkesztés

A kínai nyelv általában középhangot alkalmaz. Még mindig folynak viták arról, hogy hol van külön osztálya a középhangú igéknek. Chao úgy véli, hogy az ergatív (= középhangú) ige egy külön szintaktikai igei kategória. Más szóval nem tisztán tranzitív vagy intranzitív.

Li et al. (1981) azonban, amikor Chao mandarinra vonatkozó elemzése ellen érvelt, azt állította, hogy a középhangú igéknek van egy külön osztálya. Elismerik, hogy a mandarin (és a kantoni) igék összességében ugyanúgy viselkednek. Később Li et al. (1981) a középhangú mondatokat a téma/kommentár szerkezetek példájaként mutatta be, amelyekből hiányzik a nyílt alany.

Itt egy példa:

(Megjegyzés: Adaptálva Li et al. (1981))

Ez a példa alapján láthatjuk, hogy a téma/kommentár konstrukció jellemzője, hogy egy elejtett anafora implikálása ágensre utal.

Míg Ting (2006) az intranzitív V-de (的) resultatívumokat tartalmazó közép- és Ba-konstrukciókat (= aktív hang) hasonlította össze. Ő is végzett összehasonlítást middles és inchoatives között. Azt állítja, hogy a mandarinban a fiktív passzívumokat középső szerkezetként kezelhetjük. A mögöttes nyelvtani alanyi pozíció és a szintaktikailag aktív logikai alany hiánya leginkább egy preszintaktikai megközelítéssel magyarázható. Szemantikailag azonban a kínai középhangot úgy értelmezhetjük, mint a statív vagy igei passzívumokat.

Itt van két példa:

a)

b)

(Megjegyzés: Mindkét példa Ting (2006) szövegéből származik)

Ting szerint az a) mondat grammatikus és megkülönböztethetetlen az ergatívoktól, a b) mondat pedig grammatikus, és szerinte középhangot kellett használnia az ágensalany defókuszálásának funkciója miatt. Bár a Bei-konstrukció passzív hangban is elérheti ugyanazt a célt, fennáll a lehetősége annak, hogy a Bei-konstrukcióval való társítás sok kontextusban nem megfelelő. Így ebben az esetben jobb a középső hang használata.

A folyamatos vita miatt még mindig nincs egységes elméletünk a mandarin nyelv középső hangjára vonatkozóan.

KantoniSzerkesztés

A kantoni nyelvben ezek a jellemzők eléggé hasonlóak a coverb 俾 (bei2) használatával, de az ágensmondat NEM választható, gyakran formális ágenssel 人 (jan4):