The Life and Ministry of Saint John Paul II
Adapted from From Pope John Paul II to Benedict XVI, by Sister Mary Ann Walsh, RSM with Catholic News Service
© 2005, United States Conference of Catholic Bishops, all rights reserved.
Karol Wojtyla, a későbbi II János Pál pápa, szokatlanul változatos életet élt pappá szentelése előtt. Tinédzserként követ hasogatott egy kőbányában, verseket írt és támogatott egy hálózatot, amely zsidókat csempészett biztonságba Lengyelország német megszállása idején.
Fiatal papként a lublini egyetem hallgatóinak kedvence volt, akik özönlöttek az óráira és csatlakoztak hozzá kempingezésen, túrázáson és kenutúrákon. Mint a Vatikán által valaha kinevezett második legfiatalabb bíboros, informális irodát vezetett, és a krakkói színészekkel ünnepelt.
Nem lehetett meglepő, hogy újradefiniálta a pápaság hagyományos szerepét és viselkedését azzal, hogy sokat utazott, továbbra is élvezte a szabadtéri tevékenységeket, és politikai és erkölcsi kérdések széles skálájával foglalkozott.
Középiskolásként szülővárosában, a dél-lengyelországi Wadowicében Wojtyla lenyűgözte osztálytársait azzal, hogy intenzíven imádkozott a templomban, és ez az elmélyült meditációs szokása egész életében megmaradt
“Már kisfiúként is kivételes volt” – mondta RafatTatka, egy szomszéd, aki a fiatal fiút Lolek néven ismerte, ami Chucknak fordítható becenév.
Lengyelország náci hatalomátvétele 1939 szeptemberében minden vallási képzés és kulturális tevékenység hivatalos végét jelentette, de Wojtyla egy földalatti egyetemre járt Krakkóban, és segített létrehozni egy titkos színházi csoportot, amely boltokban és otthonokban lépett fel. A kőbánya mellett egy vegyi üzemben is dolgozott – olyan tapasztalatok, amelyek anyagot szolgáltattak költészetéhez és a munkáról szóló pápai írásaihoz.
Naponta részt vett szentmisén, lelkigyakorlatokon, Mária-áhítaton és bibliatanulmányozáson. Barátai szerint, amikor apja 1941-ben meghalt, Károly 12 órán át imádkozott apja ágya mellett.
Nem sokkal később kilépett a színházi csoportból, és elkezdett papnak tanulni, ami sok barátját meglepte, akik megpróbálták meggyőzni arról, hogy tehetsége a színházban rejlik. Egy titkos szemináriumban tanult, amely Adam Sapieha bíboros krakkói rezidenciáján működött, dacolva a vallásos oktatást tiltó náci rendeletekkel.
Az érsek a jövő egyházi vezetőjét látta benne. A fiatalembert, aki verseket és doktori disszertációt írt Keresztes Szent János misztikájáról, mégis a szerzetesi szemlélődés vonzotta. Ezekben az években kétszer is megpróbált belépni a diszkarmelitákhoz, de azzal a tanáccsal utasították el, hogy: “Nagyobb dolgokra vagy hivatott.”
1946. november 1-jén szentelték pappá, éppen akkor, amikor a háború végén a kommunista rezsim felváltotta a németeket.