A klingon nyelvet eredetileg azért hozták létre, hogy a Star Trek, egy amerikai televíziós és filmes franchise világában élő fiktív idegenek faját valósághűvé tegyék. Bár maguk a klingonok soha nem léteztek, a klingon nyelv valós. A halandzsából egy használható kommunikációs eszközzé fejlődött, saját szókinccsel, nyelvtannal, szófordulatokkal, sőt szlenggel és regionális dialektusokkal. Ma már az emberek a világ minden táján beszélik, számos kontextusban.
A klingonok először 1968-ban tűntek fel a televízió képernyőjén. Ezeket az agresszív harcosokat a forgatókönyv szerint csak angolul beszéltek egészen a Star Trek: The Motion Picture 1979-es megjelenéséig, amikor a nézők gutturális kiáltásokat hallottak egy halálra ítélt klingon űrhajó legénységétől. Csak a feliratokból lehetett tudni, hogy mit mondanak: a színészek maguk is érzelmeket öntöttek az akkor még értelmetlen hangokba. Aztán két Star Trek-filmmel később a producerek felkérték Dr. Marc Okrand professzionális nyelvészt, hogy készítsen hiteles beszédet a klingonok számára. Az ő feladata az volt, hogy a nyelvüket olyan idegenné tegye, mint a bordázott műhomlokukat, ugyanakkor emberi színészek által is kiejthető maradjon, és összhangban legyen az első film csatakiáltásaival.
Dr. Okrand a klingont nem egy adott nyelvre alapozta, hanem a nyelv működésével kapcsolatos ismereteire támaszkodva egy teljesen új nyelvet alkotott. A forgatás alatt felkészítette a színészeket a kiejtésre, majd a klingont úgy módosította, hogy ne csak az ő hibás kiejtésüknek feleljen meg, hanem a feliratokon a sorok rögzítése után végrehajtott változtatásoknak is. Dr. Okrand leírása az általa létrehozott nyelvről 1985-ben jelent meg The Klingon Dictionary címmel. Több mint 300 000 példányt adtak el belőle, és bár sok rajongó számára a könyv csupán egy újabb gyűjtői tárgy volt, néhányan rájöttek, hogy a szókincs és a nyelvtan egy használható nyelvet alkot, és néhányan vállalták, hogy megtanulják. A legtöbben a Dr. Okrand által kitalált írásrendszert használják, de néhányan a pIqaD-t, egy olyan írásrendszert, amely a díszletek díszítésére használt írásjeleken alapul.
Az idegenszerűnek tűnő hangok mind léteznek a természetes emberi nyelvekben, ahogy a nyelvtan szinte minden eleme is, de a kombináció érdekes és egyedi nyelvet alkot. A klingon nyelv emberi tanulói egymásra találtak, és az internet segítségével kezdtek kommunikálni. Dr. Lawrence Schoen 1992-ben megalapította a Klingon Nyelvi Intézetet, egy olyan szervezetet, amely kiadványok, nyelvtudási bizonyítványok, egy éves konferencia, ez a weboldal és a közösségi érzés révén megkönnyíti a klingonisták közötti kommunikációt. A KLI olyan művek klingon nyelvű kiadásait adta ki, mint a Hamlet, a Tao Te Ching és a Gilgames.
Dr. Okrand továbbra is támogatja a nyelvet, konferenciákon vesz részt, további könyveket ad ki, és további szókincset és nyelvtani pontosításokat nyújt állítólagos klingon informátorával, Maltz-szal való konzultáció révén. A Klingon szótár második kiadása 1992-ben jelent meg, és a szakkönyvet lefordították német, cseh, olasz és portugál nyelvre.
A nyelv bekerült a köztudatba, hivatkoznak rá és használják olyan televíziós sorozatokban és filmekben, amelyeknek semmi közük a Star Trekhez, a reklámokban, a művészetben és a szoftverek nyelvi opciójaként. Klingon nyelven írtak és adtak elő egy eredeti “u” operát, és Dickens A Christmas Carol című művének klingon nyelvű színpadi adaptációja hét éven át négy városban szórakoztatta a közönséget. A nyelvet még az érthetetlenség mércéjeként is használták egy olyan szikár kiadványban, mint a The Economist.
Míg a legtöbb Star Trek-rajongó ismer néhány szót klingonul, és sokan tudnak néhány gyakori kifejezést, nagyon kevesen beszélnek folyékonyan. A klingon nyelv társalgási szintű elsajátítása több időt és szellemi fegyelmet igényel, mint a tévésorozat egyszerű nézése. Azok, akik jól beszélnek klingonul, nem feltétlenül Star Trek-rajongók. Amikor összejönnek, a klingon nyelvet használják kalandok elmesélésére, tervek felfedésére, fikciók írására, játékokra, és vitákba bocsátkozásra. A klingonul beszélők beszélik a nyelvet, hogy idegenekként találkozzanak, barátokként kötődjenek egymáshoz, és még a románcban is folytatódjon. Még a legdurvább mássalhangzók is édesen esnek a fülnek, ha egy barát hangján szólalnak meg.