A gyémántok több mint 3 milliárd évvel ezelőtt mélyen a földkéregben keletkeztek intenzív hő és nyomás hatására, melynek következtében a szénatomok kristályosodtak és gyémántot alkottak.
A gyémántok kb. 150-200 km mélyen a földfelszín alatt találhatók. Itt a hőmérséklet átlagosan 900 és 1300 Celsius-fok között van, 45-60 kilobár nyomáson (ami körülbelül 50 000-szerese a Föld felszínén uralkodó légköri nyomásnak). Ilyen körülmények között a Föld felső köpenyében olvadt lamproit és kimberlit (közismert nevén magma) is keletkezik, és gyors ütemben tágul. E tágulás hatására a magma kitör, és a Föld felszínére kényszerül, magával ragadva a gyémánttartalmú kőzeteket. A hihetetlen sebességgel mozgó magma a legkisebb ellenállással járó utat választja, és “csövet” képez a felszín felé.
Amint lehűl, a magma kimberlit formájában megkeményedik, és kimberlitcsövek néven ismert függőleges szerkezetekben telepszik le. Ezek a kimberlit csövek a gyémántok legjelentősebb forrásai, mégis becslések szerint 200 kimberlit csőből csak 1 tartalmaz drágakő minőségű gyémántot. A “kimberlit” elnevezés a dél-afrikai Kimberley városáról származik, ahol az első gyémántokat ebben a kőzettípusban találták meg.