Amikor egy csoportnak beszélek a történetemről, mindig felsorolom a borderline személyiségzavar (BPD) tipikus tüneteit, mivel a legtöbb ember nem ismeri a diagnózist. Az egyik leggyakrabban feltett kérdésem az, hogy “Mi az a fekete-fehér gondolkodás?”. Általában elmondok nekik egyfajta vicces példát az életemből, amikor először láttam magam feketén-fehéren gondolkodni, amit később megosztok a bejegyzésben, de előbb hadd magyarázzam el részletesen a fekete-fehér gondolkodást.
A hivatalos pszichológiai kifejezés a hasadás, bár nevezhetjük minden-vagy-semmi, vagy-vagy, szeretet/gyűlölet, mi/ők, és leggyakrabban fekete-fehér gondolkodásnak is. A hasadás nem csak a BPD-re jellemző. A legtöbb embernél előfordul néha hasadás, de a BPD esetében a hasadás az idő nagy részében, ha nem is mindig a kezelés előtt, de előfordulhat. Az életem állandó része, hogy ellenőriznem kell a gondolataimat a hasadás bizonyítékai miatt. A fekete-fehér gondolkodás belém ivódott, az agyam természetes működése.”
Mi tehát a hasadás? A hasadás az a képtelenség, hogy meglássuk a gondolataink pozitív és negatív aspektusainak kettősségét, ami általában azzal kapcsolatos, ahogyan az emberekről gondolkodunk. Minden vagy csupa jó vagy csupa rossz – nincs középút. Minden gondolatom polarizált. Az életem vagy teljesen szörnyű, vagy teljesen csodálatos, de a kettő között sehol sincs…
Ezért hívják a BPD fő kezelését dialektikus viselkedésterápiának (DBT). A “dialektikus” az ellentétek integrálását jelenti, azt látva, hogy két látszólag ellentétes dolog egyszerre lehet igaz. A terápia és a hozzá tartozó megküzdési készségek célja, hogy a betegek könnyebben megtalálják az egyensúlyt e két, általunk megszokott szélsőség között.
A hasadásban nincs semmi szándékos; ez egy automatikus válasz az intenzív és/vagy szabályozatlan érzelmekre. Ez egy természetes védekező mechanizmus, amellyel minden ember rendelkezik gyermekkorában. Hogy mi okozza a BPD-t, az bonyolult kérdés, de a legtöbb szakember egyetért abban, hogy a trauma kulcsszerepet játszhat a BPD-s személy fejlődésének megzavarásában. Ennek köszönhetően, amikor valaki BPD-vel viselkedik, nem arról van szó, hogy nem tudja hatékonyan használni a megküzdési készségeit – hanem arról, hogy ezek a készségek talán egyáltalán nem is fejlődtek ki.
A legtöbb gyerek mindent csak jónak vagy csak rossznak lát. Ez különösen a kapcsolatok, mindenekelőtt a szüleikkel való kapcsolat esetében elengedhetetlen. A kisgyermekeknél hiányzik a tárgyállandóság, vagyis ha valamit nem látnak, azt hiszik, hogy nincs is ott. Ezért lehet a csecsemőkkel kukucskálósdit játszani. Tehát ha anya egy másik szobában van, a gyerek azt gondolhatja: “Anya elhagyott engem! Utál engem. Az én anyukám rossz.”, míg később a vacsoránál azt gondolhatja: “Anya etet engem, mert szeret engem! Jó anyukám van.”
Amint azt el lehet képzelni, az ilyen szélsőségekben való gondolkodás sok, a BPD-vel kapcsolatos tünetet okoz. A megosztottság az egyik oka annak, hogy olyan gyorsan át tudunk váltani az idealizálásból a leértékelésbe, és emiatt kaotikus és instabil kapcsolati mintáink lehetnek. Nem csak másokról van szó – magunkról is ilyen szigorú irányelvek szerint gondolkodhatunk. Gyakran az “én rossz ember vagyok” olyan gondolat, amiről pozitívan állítjuk, hogy igaz. Ez hozzájárul identitászavarunkhoz és rossz önképünkhöz. A hasadás a gyakori hangulatingadozásokhoz is hozzájárul, amikor a csupa jóból csupa rosszba váltunk.
Mint mondtam, a hasadás olyasvalami, amire folyamatosan figyelnem kell. Óvintézkedéseket is kell tennem, hogy elkerüljem a hasadást okozó helyzeteket. Például nem tudok vitatkozni vagy reálisan politizálni valakivel, akivel nem értek egyet. Látnod kellett volna, hogy mennyire felhúztam magam az elmúlt választási szezonban, és hány embert töröltem a barátaim közül! A hasadás azt mondja, hogy az én nézeteim helyesek, így a tiédek helytelenek. Amikor részt vettem politikai vitákban, inkább fiatalabb koromban, de alkalmanként még mindig, olyan dolgokat tettem, mint például olyan tényekkel érvelni, amelyekről bebizonyosodott, hogy tévesek, csak azért, hogy igazam legyen. A megosztás azt mondja, hogy vagy velem vagy ellenem vagy. Így hirtelen megutálnék valakit, akit korábban kedveltem, csak a politikai nézetei alapján – ami igazságtalan és éretlen. De dialektikusan belátom, hogy ezt teszem, és intézkedéseket teszek ennek megelőzésére azáltal, hogy kerülöm a politikai beszélgetéseket. Bárcsak részt tudnék venni és ésszerű és racionális maradni, de az idő bebizonyította, hogy még mindig nem tudok, még a gyógyulásban sem – így nem teszem (nos, megpróbálom nem). Nem érzem, hogy sokat veszítek azzal, hogy kerülöm a politikát, így ez egy hatékony módja annak, hogy megbirkózzak a megosztottsággal.
De folyamatosan polarizálódnak a gondolataim, és nem kerülhetek el mindent, ami ezt okozza, mert akkor minden olyan emberre kiakadnék, aki a Miracle Whipet jobban szereti a majonéznél. Még egy ilyen lényegtelen dolgot is feldolgoznak a hasító gondolataim. Tehát a BPD felépülésében való élet része, hogy folyamatosan elemzem a gondolataimat, hogy megkeressem a tüneteim jeleit, mint például a hasadás. (Pro tipp: figyelj az olyan szavakra, mint a “mindig”, “soha”, “gyűlölöm” vagy “rossz”, mint a hasadás jelei.)
A legjobb rész az, hogy amint rájövök, hogy hasadok, képes vagyok dialektikusan feldolgozni az elmémben, hogy ne polarizálódjak annyira mindenre. Megpróbálom a másik szemszögéből látni a helyzetet. Felsorolom az okokat, hogy ők miért lehetnek ilyenek. Ha például meg vagyok győződve arról, hogy valaki utál engem, mert egy ideje nem hallottam felőle, akkor emlékeztethetem magam olyan dolgokra, mint például, hogy talán nem tudja kifizetni a számlát, elromlott a telefonja stb. Ahogy ezt teszem, a gondolataim a szürke árnyalataiba kerülnek, amelyeket nem láthattam, és az érzelmi intenzitásom lecsökken, ahogy a szürkeségbe kerülök.
Amikor a terapeutám először megkért, hogy olvassam el a BPD DSM-kritériumait, és nézzem meg, hogy ismerősnek találom-e, azt mondtam neki, hogy ez egyáltalán nem én vagyok. Nem gondoltam, hogy fekete-fehér gondolkodásom van, vagy nagyjából bármelyik más tünet, amiről most már látom, hogy nyilvánvalóan van. Szóval csak körülbelül hat hónapig tartott a DBT, amikor képes voltam egy lépést hátralépni és észrevenni, hogy hasadok. Nagyon jól emlékszem rá, mivel ez egy hatalmas kinyilatkoztatás volt számomra, és egy ugrás volt a gyógyulás felé. Megjegyzés, ez a történet felnőtt témákat tartalmaz, és lehet NSFW.
L-t akkor ismertem meg, amikor a DBT-ben voltunk 2012-ben, és ő még mindig az egyik legjobb barátom a mai napig. Abban az időben mindketten BPD-vel küzdöttünk, és gyorsan kattantunk, amikor néhány hónappal utánam csatlakozott a csoportomhoz. Mielőtt L csatlakozott, a csoportunk csendben ült a váróteremben, amíg a terapeutáink vissza nem hívtak minket a tárgyalóterembe a csoportra. Ez megváltozott, amikor csatlakozott, mivel L nagyon társaságkedvelő, és a csoport dinamikája fejlődött, ahogy beszédesebbek és közelebb kerültünk egymáshoz.
Ez körülbelül hat hónapja volt a DBT-kezelésemnek. L és én éppen csak kezdtünk összebarátkozni. Éppen csak elkezdtünk SMS-ezni a csoporton kívül. Aznap L belépett a váróterembe, leült, és elmondta a csoportban lévő nőknek, hogy új vibrátort kell vennie. Ez hosszas, de vicces vitához vezetett a különböző vibrátorok minőségéről és ajánlásokról, hogy melyiket kellene megvennie. Végignevettem a beszélgetést, bár kissé kínosan éreztem magam a téma miatt, nem igazán járultam hozzá a beszélgetéshez. Körülbelül öt perc múlva visszaengedtek minket a csoporthoz, és a beszélgetés elhalt, miközben elővettük a köteteinket és felkészültünk a kezdésre. Annyit nevettem, hogy fájt az arcom, és vidám hangulatban mentem be a csoportba.
Néhány héttel később M, a csoport egyik tagja ballagott. A ballagás nem volt hivatalos esemény, de amikor valaki úgy érezte, hogy elég jól ismeri a programot, abbahagyta a csoportba járást, és a ballagás annak az utolsó órának az elején történt, amelyen az illető részt vett. A terapeuták arról beszéltek, hogy az illető mennyit fejlődött, mióta elkezdte a DBT-t, az osztálytagok kommentálták a sikereit, és jókívánságokat küldtek, végül az illető egy rövid beszéddel búcsúzott el tőle.
Amikor M készen állt a beszédre, egyáltalán nem beszélt a DBT-ben töltött idejéről. Ehelyett M halkan azt mondta: “Szóval, ööö, van valami, amit el kell mondanom. Akkor akartam beszélni, de nem tudtam, de nagyon szeretném elmondani, mielőtt elmegyek. Néhány héttel ezelőtt volt egy nagyon helytelen beszélgetés a váróteremben a csoport előtt. Nagyon kényelmetlenül éreztem magam tőle, de nem éreztem, hogy fel tudnék szólalni. Én… –
L vágta félbe M-et. “M, tudom, hogy én kezdtem azt a beszélgetést, és el akartam mondani, hogy nagyon sajnálom. Ez egy igazán helytelen beszélgetés volt, és jobban oda kellett volna figyelnem. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. A jövőben óvatosabb leszek, és sajnálom, hogy felzaklattalak.”
“Semmi baj, csak szerettem volna lehetőséget kapni, hogy beszéljek…”
M folytatta, és L folytatta a bocsánatkérést, amiért elkezdte a vibrátoros beszélgetést, de ekkor már nem igazán figyeltem. Ehelyett forrongtam.
Kinek képzeli magát? Gondoltam magamban. L beszélhet arról, amiről csak akar, és csak azért, mert M prűd, még nem jelenti azt, hogy ilyen ribanc lehet emiatt. És a gondolataim tovább folytak, teljesen lehúztam M-et, miközben L-t dicsértem, amikor hirtelen belém hasított. Veszekedést kezdtem a fejemben, miközben a két nő éppenséggel bocsánatot kért. Húztam egy határt a homokba, és intenzíven dühös voltam M-re.
Ez az! Feketén-fehéren gondolkodom!
Ez a fekete-fehér gondolkodás!
Sok időt töltöttem a gondolataim elemzésével az óra hátralévő részében, kíváncsi voltam, hogyan vált ilyen szélsőségessé a fejemben, amikor a helyzet nem indokolta ezt. Harcot szítottam, amikor nem is volt. Panaszkodtam, hogy M prűd volt, mert kényelmetlenül érezte magát a beszélgetés során, miközben tudtam, hogy én magam is kényelmetlenül éreztem magam egy kicsit!
Emlékszem, hogy folyton azt mondogattam magamnak, hogy “L oldalán állok”, miközben L “oldala” valójában az volt, amelyik vesztésre állt. Az én fejemben L-nek volt igaza, M pedig tévedett, én pedig L mellett álltam. Nemcsak, hogy M tévedett, de szörnyű ember is volt – valójában amúgy sem kedveltem soha.
És ott voltam, teljesen leértékeltem valakit egy olyan dolog alapján, amit mondott, amivel nem értettem egyet. Nem, nem arról volt szó, hogy nem értettem egyet, hanem arról, hogy azt mondta, hogy a barátom valami rosszat tett. Ugyanakkor bálványoztam L-t, arra gondoltam, hogy milyen menőnek tartom, és mennyire lenyűgözött az őszinte alkotmánya. Hirtelen ő lett a legjobb barátom, és meg kellett védenem őt, bár akkoriban tényleg nem ismertem L-t sokkal jobban, mint M-et.
Ez teljesen irracionális volt, de számomra a fekete-fehér gondolkodás nyilvánvaló megnyilvánulása volt – egy demonstráció, amire nagy szükségem volt, mert nem is tudtam, hogy hasadok. Nem tudom mindig kiszúrni, de most már elég jól észreveszem, ha hasítok. És a legjobb az egészben, hogy ha egyszer rájövök, hogy ezt csinálom, akkor a képességeimet arra tudom használni, hogy rábeszéljem magam egy középútra. Ha elkezdek idegeskedni, ténylegesen kérdéseket teszek fel magamnak a tüneteimmel kapcsolatban, például: “Feketén-fehéren gondolkodom?”, és keresem azokat a kijelentéseket, amelyek vagy mindent vagy semmit jelentenek.”
Most már mindannyian átfogóbban értitek a hasadást. Bonyolult elmagyarázni az embereknek, hogy pontosan hogyan működik, mivel nagyon elemi megértésük van arról, hogy milyen ez az átélő számára. Szerencsére, amíg tudatában maradunk azoknak a pillanatoknak, amikor valóban elkezdünk polarizálódni, képesek vagyunk korrigálni ezeket a kognitív torzulásokat, mielőtt nagy károkat okoznánk. Nem tudok más BPD-s emberek nevében beszélni, de úgy érzem, hogy ez olyasvalami, amit talán soha nem tudok megfogni. Nem hiszem, hogy át tudom programozni az agyamat, hogy ne ugorjak azonnal a szélsőségekbe, de amíg figyelek a gondolataimra és vigyázok a hasadásra, addig ez kezelhető.
Szerkesztői megjegyzés: Ez a történet egy egyén tapasztalatán alapul. Nem mindenki éli meg ugyanúgy a BPD-t.
Kíváncsiak vagyunk a te történetedre. Legyél a Mighty munkatársa itt.
Thinkstock photo by sodapix